Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunkhétvégi programajánló


A depresszió evolúciós szerepe - I. rész


Egy viszonylag új tudományág, az evolúciós pszichológia kutatói szerint a depressziós állapottal járó magatartásváltozások evolúciós szempontból előnyösek voltak. A hangulatzavarok alkalmazkodást elősegítő szerepének megismerése új gyógymódok kialakításához vezethet.

Aki már volt depressziós, vagy látta szerettein a betegség tüneteinek megnyilvánulásait, nehezen tudja elképzelni azt, hogy ez az életveszélyesen reménytelen lelkiállapot valaha az élőlények túlélési esélyeit növelte.

Majomcsoportok társadalmi hierarchiáját vizsgáló brit pszichiáter, John Price 1972-ben azzal az elmélettel állt elő, hogy a depressziós állapotnak jelentős szerepe volt az engedelmesség tulajdonságának kialakulásában. Amikor a csoport egy magasabb rangú állata vereséget szenvedett, és visszacsúszott a ranglétrán, szervezetében stresszhormonok termelődtek, és a depressziós betegekhez hasonlóan, csökkent a szerotonin hormon szintje.

"A depresszió hatására kisebbrendűségi érzés alakul ki - állítja Price. - Ez segíthet elviselni az alacsonyabb ranggal járó élethelyzeteket. A hangulatváltozás alkalmazkodik a versenyhelyzetben képviselhető stratégiákhoz."

Tihanyi Bence rajza

Ugyanakkor Price arra is rámutatott, hogy a hangulat sokszor a racionális gondolatoktól függetlenül változik meg. "A depressziós beteg talán épp attól szenved, hogy egy magasabb szinten, (a racionális gondolatainak, és terveinek szintjén) a küzdelemben támadó stratégiák irányítják, ám a vereség hatására, érzelmi alapon, a visszavonuló stratégiák mellett dönt." Price szerint azonban a depresszió adaptív lehet, mivel eltávolítja az embert vagy állatot a vesztésre álló küzdelemből. A behódolást és visszavonulást mutató állat elkerülheti a domináns egyedek támadását, és védett helyen ki tudja húzni addig, amíg kedvezőbb körülmények kínálkoznak majd a győzelmére.

Az angliai Derby University klinikai pszichológia professzora, Paul Gilbert szerint Price engedelmességi elmélete azon alapul, hogy a szorongást a depresszióval elválaszthatatlanul összefüggő állapotnak tartja. "Az alacsonyabb pozícióban lévő állatokat sok stressz éri fentről - mondja - Sokkal szorongóbbá és gyanakvóbbá kell válniuk ahhoz, hogy elkerülhessék az összecsapásokat. Csökkent magabiztosságuk segíti őket abban, hogy visszavonulhassanak azokból a helyzetekből, amelyek során valószínűleg vereséget szenvednének nem szorongó társaiktól."

Az elmélet így rávilágít a depresszió és a csökkent önértékelés kapcsolatára. "A depressziós egyén visszavonul, mivel nem hiszi el, hogy olyan szeretetre méltó, szép, okos, stb. lehet, mint mások." - állítja Gilbert

Az a feltételezés, hogy a depresszió valójában befelé fordított agresszió, szintén jól illeszkedik az evolúciós elképzelésekhez. A depressziós betegek gyakran fordítják feljebbvalóik iránt érzett dühüket önmaguk ellen. A kikerülhetetlen stresszhelyzetek súlyosbítják a depressziót. "A társai által stressznek kitett állat el tud bujdosni, és el tudja kerülni domináns ellenfeleit. De az emberi közösségekben legtöbbször nincs lehetőség az elvonulásra. A főnökük, vagy házastársuk elnyomásában élő emberek általában képtelenek kiszállni a szituációból." - mondja Paul Gilbert.

A bántalmazott gyerekek is hasonló helyzetbe kerülnek, ráadásul kiszolgáltatottságuk révén állandóan saját értéktelenségükkel kell szembesülniük. Felnőve sokkal hajlamosabbak lesznek a depresszióra, mint az egészséges családokban nevelkedett társaik. "A rendszeresen ismétlődő, kikerülhetetlen stresszhelyzetek hosszútávon nagyon károsak. Akár a hasmenés vagy a hányás, a stresszhormon-termelés is csak rövidtávú megoldásokat kínál. - folytatja Gilbert - A vizsgálatok azt mutatják, hogy a stresszhormonok állandóan magas koncentrációja elpusztítja a hippokampusz idegsejtjeit, a depresszió elleneses gyógyszerek hatására azonban az elpusztult idegsejtek regenerálódhatnak.

Ezer brit közalkalmazott körében végzett kutatás azt igazolta, hogy az alacsonyabb beosztásban lévő hivatalnokok körében sokkal gyakoribb volt a szív- és érrendszeri megbetegedés, a krónikus hörghurut, és depresszió, mint a vezető pozíciókban dolgozóknál. A kutatás eredményei szerint, az alacsony beosztás károsabb az egészségre, mint a dohányzás.

Az embereknek az állatokkal ellentétben azzal a problémával is meg kell küzdeniük, hogy túlságosan kötődnek pozícióikhoz, és ezért képesek akaratukkal rossz irányba szabályozni biológiai folyamataikat. "Ez úgy működik, mint amikor a szexuális fantáziák következtében megnő a nemi hormonok koncentrációja. Épp így, ha arra gondol valaki, hogy nincs jövő, a stresszhormonok szintje növekszik meg szervezetében." - teszi hozzá Gilbert.

Szerinte a depressziónak ez a fajta öngerjesztő jellege nem adaptív tulajdonság, épp ezért úgy véli, hogy a gyógyszeres kezelés elengedhetetlen ahhoz, hogy az agy képessé váljon derűsebb gondolatokra. A gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan alkalmazott kognitív pszichoterápiák abban segíthetnek, hogy a beteg megtanulja olyan stratégiák kialakítását, amelyek segítségével hatékonyabban kezeli a versenyhelyzeteket: amelyek vagy győzelemhez segítik, vagy arra tanítják meg, hogy ne kezdjen reménytelen küzdelembe.

John Price szerint, azonban nem minden esetben a gyógyszeres kezelés a legjobb megoldás. Példaként egy depressziós betege esetét említi: az idős farmer rendszeresen konfliktusba került fiával, mert nem tudtak megegyezni, abban, hogy kinek az elképzelései szerint irányítsák a gazdaságot. Ahogy a férfi depressziója súlyosbodott, visszavonult, és a fia átvehette az irányítást.

"Nem tudjuk, mi történt volna, ha először antidepresszáns kezelést adtunk volna a betegnek - fejtegeti Price, - lehet, hogy megerősödő öntudata további esélytelen harcra késztette volna a fiával szemben." A pszichiáter kitart közel 30 éve megfogalmazott elmélete mellett, a depressziónak fontos szerepet tulajdonít abban, hogy megakadályozza a reménytelen küzdelmek állandósulását, és visszavonulásra készteti a betegeket.

Egyelőre azonban még nem áll rendelkezésre elég bizonyíték az antidepresszánsoknak a betegek viselkedésre gyakorolt hatásáról. Paul Gilbert a jövőben azt szeretné megvizsgálni, hogy a rossz házasságban élő depressziós emberek társadalmi helyzete hogyan változik a depresszió ellenes gyógyszerek hatására. Vajon arra készteti őket, hogy kitartóbban küzdjenek pozícióikért a megromlott kapcsolatban, vagy gyógyszerekkel megerősített személyiségük képessé teszi őket a szakításra?


Behavior Online

2001. május 23.

         

üres
© pipacs.hu
webmester