Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunkhétvégi programajánló


A zákányszéki semlyék élővilága


A zákányszéki semlyék a Kiskunság déli részén, Szegedtől nyugatra, Zákányszék község határában található. Növénytani szempontból a dorozsma-majsai földrajzi kistáj egyik legértékesebb gyepmaradványa, különösen pókbangó lelőhelyként értékes. Hagyó Andrea dolgozata e vidék természeti értékeit mutatja be.

Az elnevezésben szereplő semlyék kifejezés a nép nyelvén vizenyős, időszakosan vízborította mélyedést jelent. A dél-kiskunsági semlyékek északnyugat-délkeleti irányban húzódó, deflációs mélyedésrendszer részei. Leginkább tavasszal borítja őket víz, majd nyárra fokozatosan kiszáradnak. Korábban összefüggő hálózatot alkottak, mára azonban a köztük kialakított kultúrterületek szétszabdalták őket. A belvízrendezések, csatornázások miatt lassú száradásuk is megindult, fontos feladat lenne ennek a folyamatnak a megállítása a megfelelő talajvízszint helyreállításával.

A semlyékek természetes növényzetének fennmaradása annak köszönhető, hogy szántóföldi művelésre alkalmatlanok, ezért az alföldi gyepek legnagyobb részétől eltérően, nem törték fel őket. Belőlük kisebb-nagyobb homokhátak emelkednek ki, ezek nem kerülhették el sorsukat, nagy részüket mára felszántották, ezért a még megmaradt homokháti sztyepprétek különös jelentőséggel bírnak.

A térségben több hasonló, természetes, illetve természetközeli növényzettel borított semlyék található. Közülük a legértékesebb a már védett Ásotthalmi Láprét Természetvédelmi Terület, közismert nevén a "Csoda-rét". Valóban csodarétről van szó, hiszen a növényritkaságok olyan nagy tömege található itt, amit a botanikusoknak ezen kívül még a térség egyik semlyékén sem sikerült felfedezniük. Jelenleg 22 védett növényfajt ismerünk a területről. Két legritkább faja a bíborpiros virágú mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), és a már februártól virító, valószínűleg későglaciális reliktum egyhajúvirág (Bulbocodium vernum). A többi természetközeli növényzetű semlyék szintén nagyon értékes, ősi növényzete, védett, ritka növényfajai miatt, de úgy is, mint vizes élőhely, ami számos védett állatfajnak pihenő-, táplálkozó-, vagy éppen szaporodási-, illetve fészkelőhelyet biztosít. A ma már csak kis foltokban fellelhető, kipusztulással veszélyeztetett homokháti sztyepppnövényzet nagyban növeli értéküket.

A zákányszéki semlyék növényzete természetközeli, több ritka, védelemre érdemes növénytársulást őriz. Tíz védett, és egy fokozottan védett növényfajnak ad otthont.

A semlyék mélyét szikes mocsarak, nádasok, magassásrétek borítják. Valamivel magasabb térszínen sziki sásrétek, és kiszáradó láprétek találhatók. A szikes mocsarak közé a sziki kákás és kötőkákás társulások tartoznak, ezek sokszor egymással, és a nádassal is mozaikolnak. A névadó fajok adják a növényzet nagy tömegét, rajtuk kívül kevés növényfaj kis borítással fordul elő. A magassásrétek domináns fajai a mocsári sás (Carex acutiformis) és a parti sás (C. riparia), ezek sűrű növényzetet hoznak létre. A sziki sásrétek domináns fajai a réti sás (Carex distans), és a fehér tippan (Agrostis stolonifera). Ezek változó aránya mozaikossá teszi az állományokat. A kis kiterjedésű kiskunsági szikfoknövényzet-foltok mellett a sziki sásréteken is előfordul a pannóniai endemikus sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus). Védett fajai a gyíkpohár (Blackstonia acuminata), és a pannóniai endemikus kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum). A kiszáradó, vagy kékperjés láprétek névadó faja a magyar kékperje (Molinia hungarica). A sziki sásrétekkel együtt tavaszi vízborítás jellemzi, ami nyárra fokozatosan eltűnik. Egyes állományaiban dominánssá vált a deres sás (Carex flacca). Jellemző fajai a magyar imola, a festő zsoltina, az őszi vérfű, az évelő len, és helyenként a sziki cickafark. Feltűnőek a szürkekáka csomói, a réti boglárka sárga virágai, és a tövises iglice kis "bokrai". A sások közül nagy gyakoriságú a muharsás, és előfordul még a réti sás, a rókasás, a molyhos sás, és a borzas sás. Védett faja a benne elszórtan előforduló, nedves élőhelyeket kedvelő, ibolyáskék virágú szibériai nőszirom (Iris sibirica), amely májusban, júniusban nyílik.

Az említett nedves élőhelyek közös, védett orchidea faja a mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris). A buglyos szegfű (Dianthus superbus) populációja magassásréten található. Fehér és rózsaszín virágú példányai is előfordulnak.

A liláskék virágú fátyolos nőszirom (Iris spuria) szintén a nedves élőhelyeket kedveli, egy kis, szikes mocsár borította mélyedésben találtam meg kisebb állományát. A szibériai nősziromnál kecsesebb növény, külső lepellevelei sárga foltosak.

A homokhátakon homoki sztyepprétek találhatók, melyek valószínűleg kékperjés láprétekből jöttek létre kiszáradással. Domináns fűfajai az alsó szintjében a pusztai csenkesz, felső szintjében az élesmosófű, a csomós ebír, és a réti csenkesz. Májusban, júniusban rendkívül tarka virágtengerek ezek. Elsősorban a sárgán virító, nagyvirágú kakascímer (Rhinanthus angustifolius), és a kék virágú évelő len (Linum perenne) határozza meg színüket. Jellemző virágai még a mezei zsálya, a sziki, és a magyar cickafark, az alacsonyabb növésű üstökös pacsirtafű, a fehér virágú ernyős madártej, a bennszülött budai imola, és magyar szegfű, a pongyola harangvirág, a pillangósok közül pedig a tövises iglice, a festőrekettye, a tarka koronafürt, és a szarvas kerep. A sztyepprétek egyes állományaiban előfordul a semlyék legértékesebb, fokozottan védett növényfaja, a pókbangó (Ophrys sphegodes) is, mely azonban legnagyobb számban legjellemzőbb előfordulási helyén, nedves rét és száraz homoki rét találkozásánál lelhető fel. A többi előforduló orchideánál korábban, április-májusban virágzik, szubmediterrán növény. Virága igen változatos mintázatú, pókhoz hasonlít, a növény megporzói azonban nem pókok, hanem hártyásszárnyúak. Vele együtt fordul elő a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), a homoki sztyeppréten kívül egy homoki sztyepprét - kékperjés láprét átmenetben is. Az egyik sztyepprét állományban egy harmadik védett orchideafaj, a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis) is virít. Ez az előbbi fajjal együtt csak júniusban, júliusban virágzik. Virágainak színe a világostól sötét rózsaszínig változik. A már említett Sadler-imola, vagy budai imola (Centaurea sadleriana) pannóniai bennszülött növényfaj, ezért nyilvánították védetté. Az országban egyébként nem túl ritka, a vizsgált terület homokhátain is mindenütt megtalálható, viszonylag nagy egyedszámmal. A gömbölyded, égszínkék virágú, szintén védett epergyöngyike (Muscari botryoides) a többi növény előtt, már március végétől virágzik. Albinó egyedei is előfordulnak.

A semlyék a madárfajok számára elsősorban táplálkozó-, és fészkelőhelyként szolgál. Fészkel itt a bölömbika, a nagygoda, a bíbic. Előfordul szalakóta, kis őrgébics, mezei pacsirta, sárga billegető, sordély, fácán, nádirigó, nádiposzáták, és további fajok is. A ragadozók közül barna rétihéják vadásznak itt rendszeresen. A semlyék szélén, földút mellett található facsoport és fasorok biztosítanak élőhelyet többek között a nagy fakopáncs, a sárgarigó, és a kakukk számára.

A kétéltűek közül valamely zöld béka faj(ok), és a zöld levelibéka (Hyla arborea), a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis), és a fürge gyík (Lacerta agilis) él itt.

Ez a sokszínű gyepmaradvány tehát védelemre érdemes, fontos lenne megőrizni. A mai tájhasználat nem veszélyezteti, de védetté nyilvánítása nagyobb biztonságot jelentene. A legfontosabb feladat a megfelelő vízszint biztosítása volna a szárazodás megállítása érdekében.


Hagyó Andrea

2001. május 21.

         

üres
© pipacs.hu
webmester