Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunkhétvégi programajánló


Tapintó agykéreg


Egy különös látványt nyújtó állatfaj, a csillagvakond, tapintásra módosult érzékszervei közvetlen kapcsolatban állnak az agykéreggel. A föld alatti járatokban élő állat orrából csillag alakban húsos függelékek nyúlnak ki, amelyek az emberi tapintásnál is kifinomultabb érzékelésre képesek. Ez a furcsa tapintószerv valójában a szemet helyettesíti.

Az ember esetében a tapintásban központi szerephez jut a kéz, az arc, és az erogén-zónák felülete. Ez megnyilvánul az adott testrészek agykérgi reprezentációjában is. Az ujjak érzékelő információit közel százszor akkora agykérgi terület dolgozza fel, mint például a hátét.

Bizonyos élethelyzetekben a tapintás kiemelten fontossá válik, és nemcsak az ember számára. A napfénytől elzártan, föld alatti szűk járatokban élő vakondokok látása és hallása csökevényes, tapintásuk és szaglásuk azonban kiváló. A Vanderbilt University idegélettan kutatója, Ken Catania először idegenkedett attól, hogy olyan bizarr kinézetű állatokkal foglalkozzon, mint a csillagvakondok.

"Később azonban rájöttem, hogy épp annak az extrém sajátosságnak a kialakulása érdekel, amely az állatok külsejét oly rendkívülivé teszi." - mondta Catania.

Tihanyi Bence rajza

A csillagvakond (Condylura cristata) testfelépítésében a közönséges vakondhoz hasonlít. Megdöbbentő megjelenéséért az orrán csillag alakban elhelyezkedő huszonkét darab, néhány centiméter hosszú, húsos függelék a felelős. Ezek a kinövések tulajdonképpen két csillagot formáznak a két orrlyuk körül. A kutató több évig tartó vizsgálatai során feltérképezte, hogy a függelékeket közel százezer idegszál hálózza be, ez hatszorosa az emberi kézből az agykéregbe futó, érzékelő pályákat alkotó idegeknek. A csillagvakond különleges tapintószerve azonban egészen más mechanizmusok alapján alakult ki, mint az emberi ujjak, vagy a rovarok csápjai.

Catania megállapította, hogy a csillag alakba rendeződött nyúlványok valójában a szemet pótolják. Kialakulásuk is az emlős-szem létrejöttének mechanizmusához hasonlít leginkább. A szem ideghártyája, a retina, az éleslátás foltja, az úgynevezett fovea, a látóidegen keresztül közvetlen összeköttetésben áll az agykéreggel. Hasonló módon a csillag alakzat két központi függeléke is ezt teszi.

Amíg az ember szeme ösztönösen a foveában gyűjti össze a fénysugarakat, mikor valamire ránéz, addig a csillagvakond a megfigyelt tárgyat orrának két központi függelékével érinti meg.

A kutató a jövőben szeretné kiterjeszteni megfigyeléseit a csupasz patkányvakondokra is. A patkányvakondok rovarkolóniákhoz hasonló életet élnek. Egy központi szerepet betöltő termékeny nőstény, a patkányvakond-királynő áll a hierarchia csúcsán. E rovarevő emlősök tapintásérzékelése még a csillagvakondokénál is összetettebb. A tapintó érzéksejtjeik nem egyetlen módosult szervben tömörülnek össze, hanem az egész testfelületükre kiterjednek. A fogsoruk is szokatlan felépítésű, négy kapa alakú metszőfoguk az ajkaikon kívül helyezkedik el, ezeket többek között ásásra is használják. Metszőfogaikat külön-külön mozgatni tudják, és agykérgük harminc százaléka a fogakból érkező információkat elemzi.


Nature Neuroscience

2001. május 8.

         

üres
© pipacs.hu
webmester