Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunkhétvégi programajánló


Szex-stratégiák


Sokáig tartotta magát a nézet, hogy az embert az is megkülönbözteti az állatoktól, hogy folyamatosan, nem pusztán utódnemzés céljából él szexuális életet. Svéd kutatók felismerték, hogy néhány állatfaj, például a tarajos sül is ezt teszi.

A legtöbb állatfaj nőstényei csak akkor képesek a párzásra, ha épp megtermékenyíthetőek. Ennek az lehet az oka, hogy a szex amúgy rengeteg energiát emészt fel, és komoly fertőzésveszéllyel jár. A hímek is tudják ezt, és ezért általában nem pazarolják energiáikat olyan nőstényekre, akiket nem tudnak megtermékenyíteni.

A nőstények biztonságot, a hímek szexet akarnak, - állítja Magnus Enquist, a Stockholm University zoológusa. A kutató úgy véli, hogy ez meglepő módon, akár a monogámia ellen is hathat.

Néhány madárfaj, a tarajos sül, és az ember egyedei nem a klasszikus módon viselkednek. Nőstényeik a csábításban a kémiai és vizuális ingerekre fektetik a hangsúlyt, bármikor hajlandóak a szexre, és ezért a hímek nem tudják többé megállapítani, hogy társaik épp megtermékenyíthetőek-e vagy sem. A nőstény becsapja, és állandó izgalomban tartja a hímet, ha mindig kész a szexre. A hímnek viszont nincs más támpontja, csakis a nőstény viselkedésére hagyatkozhat. A kutatók szerint a hímek kétféleképpen reagálhatnak. Egyrészt, mivel nem tudják megítélni a helyzetet, igyekszenek minél több partnerrel párosodni, hátha az egyik termékenynek bizonyul. Persze az újabb és újabb nőstények becserkészése is energiaveszteséggel jár, ez az úgynevezett keresési költség. Így azt a megoldást is kipróbálják, hogy hosszú távon egy adott nősténnyel maradnak, hátha az előbb vagy utóbb teherbe esik.

Az alábbi elgondoláson számos további intuíció alapulhat, ugyanakkor mostanáig még nem született tudományos magyarázat erre a viselkedésre. A tapasztalat az mutatja, hogy kevesebb utódjuk születik azoknak a hímeknek, akik stabil párkapcsolatban élnek, mint a partnereiket váltogatóknak, és ez evolúciós hátrányt jelent. Enquist munkatársával Miguel Girones-al kutatta tovább a kérdést Hollandiában. Matematikai modelleket állítottak fel az elmélet kipróbálására, és bizonyos paraméterek mellett a monogámia látszott a kedvezőbb megoldásnak. A matematikai modellek szerint főként azokban a populációkban bizonyul a monogámia eléréséhez célravezetőbbnek az, ha a nőstények eltitkolják megtermékenyíthetőségüket, ahol hagyományosan a hímeknek több partner jut.

Amerikai etológusok viszont úgy vélik, hogy nem a monogámiára való törekvés érdekében tartják titokban a nőstények ovulációjuk időpontját. A Sheffield University kutatói szerint, ha a nőstény mindig képes a szexre, több hímmel tud párosodni, és így nő az esélye arra, hogy legalább az utódai egy részének jobb tulajdonságokkal rendelkező apja legyen. Rámutattak arra, hogy még azoknál az állatfajoknál is, ahol a párok egy életre állnak össze, a nőstény az, aki megcsalja társát.


Animal Behaviour

2001. április 26.

         

üres
© pipacs.hu
webmester