Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunkhétvégi programajánló


Lelki sérüléseket okozó sugárszennyeződés


Újabb kutatások felhívják a figyelmet az 1986. április végén történt csernobili atomerőmű-katasztrófa eddig figyelmen kívül hagyott súlyos következményére: az érintett lakosság hosszú távú lelki károsodására.

Jurij Szajenko ukrán akadémikus szerint Csernobil számos olyan társadalomlélektani tünetcsoportot váltott ki, amelyek csak nehezen gyógyíthatóak. Ilyen az áldozat-szindróma, a társadalmi kirekesztettség érzése, a kitelepítés okozta lelki sérülés, az egészség elvesztésének nyomasztó tudata.

Szajenko adatai szerint 1999-ben a katasztrófa áldozatainak körében 1994-hez viszonyítva jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik úgy érezték, hogy az életük kisiklott, és egyszerűen nincs jövőjük. A sugárszennyezett környezetben élők mintegy felének ez az életérzése, míg a kitelepítettek mindegyike, vagyis száz százaléka gondolkodik így, szemben az 1994-es 39 százalékkal.

A kitelepítettek - az anyagi és szociális támogatás ellenére - még mindig a legnagyobb veszteseknek tartják magukat, és nem tudnak alkalmazkodni az új gazdasági, ökológiai, és társadalmi-kulturális környezethez. Többségük gyógyíthatatlan betegségtől retteg. "Ez a kollektív fóbia speciális szocio-pszichológiai rehabilitációt igényel" - hangoztatta Szajenko. A sugárszennyezett területeken jelenleg télen mintegy 600, nyáron 800-1000 ember él, 80 százalékuk még átmenetileg sem hagyta el a veszélyes zónát. Szociális közérzetüket tekintve viszont nekik van a legnagyobb kényelem-érzetük - mutatott rá az akadémikus. Véleménye szerint ezért feltétlenül le kell állítani a lakosság áttelepítését, és ki kell dolgozni annak módszereit, hogyan lehet újraindítani az életet olyan szennyezettnek tartott területeken, amelyekről kiderült, hogy időközben már megtisztultak.


MTI

2001. április 24.

         

üres
© pipacs.hu
webmester