Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Őssejtekből regenerálódik a szív


Két új állatkísérleti eredmény is született a napokban, melyek arról számoltak be, hogy adult csontvelőből származó sejtekkel sikerült sérült szívet kijavítani. A sejtek a sérülés helyére vándoroltak, ahol új izomsejtek és vérerek képződését idézték elő.

Szívinfarktusban az oxigénhiány következtében elhalnak a szívizom bizonyos területei. Az őssejt-biológiában az utóbbi időben egyre szaporodó bíztató eredmények az orvoslásnak éppen azon területein kecsegtetnek forradalmi változásokkal, ahol a visszavonhatatlan károsodások miatt eddig tehetetlenek voltunk. A legújabb kutatások szerint több szövetfajta is képes megújulni, az idegszövet saját és csontvelői őssejtekből, a porc- és csontszövetek kötőszöveti őssejtekből, a sérült máj szintén kötőszöveti őssejtekből.

A szív regenerációs lehetőségeinek kutatása éppen azt tűzte ki célul, hogy saját csontvelői őssejtek beinjektálásával próbálják meg újra életre kelteni az elhalt területeket. Ez az ötlet a szakértő szemében nem tűnik olyan légből kapottnak, hiszen ismeretes, hogy csontvelői multipotens őssejtekből mind vérerek, mind szívizomsejtek fejlődhetnek. Ezek a "több mindenre képes" sejtek az őssejteknek az egyedfejlődés során utoljára megjelenő tagjai, melyek a differenciáltságnak egy olyan fokán állnak, hogy a kifejlett szervezetben egymagukban egy-egy szövettípus létrehozásának zálogai.

Az egyik most nyilvánosságra kerülő tanulmány szívizomsejtek képződéséről számol be, míg a másodikban szívizomsejtek és vérerek is kialakultak az őssejtekből. Mivel laikusok és szakértők egyaránt az embrionális sejtek felhasználása miatt táplálnak ellenérzéseket az őssejt-biológiával szemben, rendkívüli jelentőségű minden olyan tudományos eredmény, amely embriók megkerülésével ígér megoldást. Ezzel persze nem csupán az etikai kétségeket lehet kizárni, de hasonlóan a szervátültetésekhez a szervezet számára idegen sejtek kilökődésének veszélyét is.

Az egyik kísérletben egerekben fecskendezték a válogatott őssejteket a sérült szívizomszövet közelébe, ahol aztán kilenc nap elteltével osztódásra is képes szívizomsejteket és vérereket figyeltek meg. A transzplantált sejtek tehát érzékelték a sérült szívizomszövetből érkező jeleket, és válaszoltak is azokra a megfelelő helyre történő vándorlással, osztódással, differenciálódással. Az eredmények azonban fel is vetnek egy fontos kérdést. Vajon alkalmasak-e ezek a sejtek arra, hogy a funkcionáló szív falára jellemző struktúrát kialakítsák? Túlélnek-e, és hetekkel, hónapokkal a beültetés után is folytatják-e az osztódás? Vajon közvetlenül hozzájárulnak-e a sérült szív felépüléséhez, vagy csupán stimulálják az épen maradt szövetek működését?

A másik kísérletben az előbbitől eltérő megközelítést alkalmaztak a kutatók. Szívinfarktus után hat-nyolc órával kezdődik el egy olyan utóhatás, amely sok esetben a szívinfarktuson átesettek halálát okozza. Az elveszített sejtek kilencven százaléka az infarktus után pusztul el egy sajátos átalakulás következtében. Ekkor az elhalt szívizomszövet helyét kollagénes hegszövet veszi át, márpedig emiatt a szív kitágul, és tovább már nem pumpál elég hatékonyan.

Hogy megállítsák az átalakulás folyamatát, a kutatók megkíséreltek vérereket létrehozni a sérült területen. Ehhez olyan csontvelői őssejteket izoláltak, amelyek az embrionális multipotens szívsejtekhez nagyon hasonlóak. A sejteket aktiválás után infúzióval juttatták patkányok szervezetébe.

Az őssejtek a megfelelő helyre vándoroltak, és új endotél sejtek képzése révén megállították az egyébként kóros átalakulás folyamatát, vagyis a sejtek további pusztulását. Kilenc nappal később mind szívizom, mind az erek falát képező simaizom és endotél sejtek között is találtak olyanokat, amelyek a csontvelői őssejtekből származtak.

A kutatás következő fázisában meghatározásra vár, milyen jelzések játszanak szerepet az őssejteknek a sérült felülethez történő irányításában, valamint az is, hogy mi a kezelés megkezdésének optimális ideje. A kutatók szerint ez előreláthatólag további két évbe telik majd, az emberi kísérletek ennél korábban semmiképpen nem kezdődhetnek meg.


2001. április 5.

		 

Összeállította: Szöllősi Melinda



üres
© pipacs.hu
webmester