Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Kakukktojás


Egyes madarak akkor is kidobálják a gyanús tojásokat, ha kakukk már nem élősködik rajtuk, csak az ember avatkozik be fészkük rendjébe, kísérlet céljából. Az ilyen viselkedés megléte arról árulkodik, hogy ezen fajok őseinek fészkét egy időben rendszeresen látogatták kakukkok. Az viszont, hogy az elutasítás a kakukk eltűnése után is megmaradt, arra utal, hogy ez a viselkedés a korábban elfogadott nézettel ellentétben nem jelent semmiféle hátrányt az így védekező faj számára.

A nálunk is honos kakukk esetét a tudomány fészekparazitizmus néven ismeri. Közismert, hogy ezek a madarak saját fészket nem raknak, hanem más fajok fészkeibe tojják tojásaikat, azaz az utódok kiköltését és felnevelését nevelőszülőkre bízzák, azok tudta nélkül. Ebben az esetben a kakukk tekinthető a parazitának, míg a nevelőszülő a gazda.

Stephen Rothstein két populációban tanulmányozta jelenleg nem parazitált madarak viselkedését. Nem kis meglepetésére ezek a fajok még akkor is tökéletes elutasítást tanúsítottak a fészkeikben felbukkanó új tojásokkal szemben, amikor azok a megtévesztésig hasonlítottak sajátjaikra. Korábban úgy tartották, a parazitizmus megszűntével ez a viselkedés is kihal a korábbi gazdafajból, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy nagy igyekezetében saját tojásai közül dobál ki egyet-egyet a madár. Rothstein kutatásai alapján azonban úgy tűnik, ez a viselkedési elem szelektíve semleges, azaz semmi hátránya nem származik belőle azoknak az egyedeknek, akik a gyanús tojás megjelenésekor elutasító viselkedést mutatnak, azokkal szemben, amelyek erre a felismerésre és a tojás kidobálására nem képesek. Vagyis a gazda szemszögéből nézve az elutasításnak nincsen költsége, nincsen ára.

A felismerés fontos adalékokkal szolgál a gazdaválasztás ciklikus modelljével szemben, mely szerint egy-egy parazita csak addig használ ki egy adott gazdafajt, amíg az válaszul olyan védekezést nem fejleszt ki, amelynek működése mellett már kedvezőbb a parazitának új gazda után néznie. Később, amikor az első gazdából már kiveszett ez a képesség, a parazita újra visszatérhet. Rothstein megfigyelései szerint nemcsak, hogy ez az elmélet nem állja meg a helyét, de munkája nyomán abba is betekintést nyerhetünk, hogyan lehet az, hogy bizonyos gazdafajokban nem is alakul ki az elutasító viselkedés. Mindenesetre a kérdés eldöntéséhez további bizonyítékok kellenek az elutasító viselkedés meglétéről és elterjedtségéről.

Annak bizonyítására, hogy egy adott jelleg jóval azok után is megmarad egy-egy populációban, hogy funkciója volna, a viselkedés-ökológusoknak nagyon oda kell figyelniük. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy az adaptáció magyarázata nem állhat egyszerűen a jelleg jelen hasznából. Rothstein-nek az Animal Behaviour című folyóiratban megjelent munkája erre a könnyen figyelmen kívül hagyható szempontra hívja fel a figyelmet.


2001. március 28.

		 

Összeállította: Szöllősi Melinda



üres
© pipacs.hu
webmester