Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Valódi és vélt félelmek


A legtöbb állathoz hasonlóan az emberek is megtanulnak félni a kellemetlen dolgoktól. A kellemetlen helyzeteket emlékeikben őrzik, és a múltbéli tapasztalatok felidézése félelmet okozhat olyankor is, amikor egyébként nem lenne okunk rá. A Nature folyóiratban amerikai kutatók a félelemérzés agyi leképezésének lehetőségeiről számoltak be.

Ha valaki már egyszer megtapasztalta, milyen az, ha egy dühös kutya nekiront, valószínűleg egész életében félni fog a kutyáktól. De akiket sohasem harapott meg kutya, azokban is kiváltható a félelemérzés, ha hátborzongató történeteket hallanak a szomszéd harapós kutyájáról. A személyes tapasztalat nélkül kiváltható félelem emberi sajátság, az agy kognitív funkciójának eredménye.

A New York University pszichológia tanszékének kutatói képalkotó eljárások alkalmazásával vizsgálták az agy működését. Az Elizabeth A. Phelps vezetésével dolgozó munkacsoport arra volt kíváncsi, hogy a központi idegrendszer mely részei aktívak a félelemérzés során. A kutatók azt mondták kísérleti alanyaiknak, hogy, amikor egy színes négyzetet mutatnak nekik, enyhe áramütés fogja érni őket, de ez a valóságban soha nem következett be. A kísérlet közben mérték a különböző agyterületek aktivitását. Azt tapasztalták, hogy a központi idegrendszer egyik párosan elhelyezkedő magja, az úgynevezett amygdala aktivitása fokozódott a félelem érzésétől. A jobboldali amygdala a személyes tapasztalatokon alapuló félelmek során volt aktív, míg a baloldali a mesterségesen gerjesztett, elképzelt veszélyek hatására. A kétféle aktivitást csak az embernél tapasztalták a kutatók.

Az állatkísérletek során csak egyféle idegrendszeri aktivitás alakult ki. Az állatokból nem lehetett laboratóriumi körülmények között, verbális utasításra félelmet kiváltani. A kutatók rámutattak arra is, hogy a verbalitásnak nagyobb szerepe van a félelmek gerjesztésében, mint a vizualitásnak. Képi úton csak azokban az esetekben lehetett félelmet generálni, amikor a kísérleti alanynak saját személyes kellemetlen tapasztalatára utaló képet mutattak, ilyenkor a jobb amygdala intenzív működése volt leképezhető. Bebeszélni sokkal könnyebb volt az ijesztő dolgokat, a képzelt félelem pedig a bal oldali amygdala aktivitásával járt.

A kutatók most arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi annak a két különböző idegrendszeri mechanizmusnak az oka, amelyek a vélt illetve valós félelmek kialakulásáért felelős. A kutatás eredményei mindenképp azt mutatják, hogy az amygdala központi szerepet játszik a félelem kialakulásában, és azt is, hogy funkcionálisan megkülönböztethetőek a valós és vélt félelmek.


Nature

2001. március 26.

         

üres
© pipacs.hu
webmester