Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Heparin a rákos áttétek ellen


A heparin egerekben bizonyos rosszindulatú megbetegedések esetében csökkentette az áttétek kialakulását. A véralvadásgátlóként ismert közönséges anyag a tumorsejtek bizonyos felszíni molekulái és a vérlemezkék közötti kapcsolat kialakulását zavarja meg, így fejti ki kedvező hatását.

A University of California San Diego (UCSD) rákkutatóinak egereken végzett munkája tisztázta, hogy a rákos sejtek és a vérlemezkék kapcsolatának korai fázisa rendkívül fontos szerepet játszik az áttétek, a metasztázisok kialakulásában, abban a folyamatban, melynek során az elsődleges tumorból sejtek lépnek a véráramba, hogy a test távoli részein, más szövetekben is daganatot hozzanak létre. Mivel a rákos betegek többsége végső soron az áttétek miatt hal meg, az ezirányú kutatások különös jelentőséget kapnak. A kutatók most úgy találták, hogy egy véralvadásgátló anyag, a heparin egerekben kedvezően befolyásolhatja a fenti folyamatokat, azaz a tumorsejtek elterjedésének kezdeti lépésébe beleszólva megnehezítheti a metasztázisok kialakulását. A felfedezés nyomán talán hamarosan megkezdődik a heparin hatásának humán klinikai tesztje rákkal frissen diagnosztizált betegeken.

A kutatók nem tagadják, hogy az ötlet, hogy véralvadásgátlót alkalmazzanak, nem egészen új keletű, a most közölt eredmények azonban a heparinos kezelés újbóli átgondolására késztetik a szakmát, egy új elméletre építve. A heparin áttét-ellenes hatásának első bizonyítékai állatkísérletekben már a 60-as és 70-es években megszülettek. Azokban a kísérletekben mind az injekció formájában, mind az intravénásan adott heparin hatásosnak bizonyult. Az emberi megfigyelésekben mégis más, szájon át szedhető véralvadásgátlókra összpontosítottak. Az eredmények elmaradása után azonban lassan felhagytak a kísérletekkel. A heparin kedvező hatásáról megfogalmazódott ugyan egy elképzelés, de soha nem nyert bizonyítást.

A UCSD kutatói most nem egyszerűen a heparin hatásmechanizmusának pontos leírásával rukkoltak elő, de a korábbi kísérletek kudarcát is megmagyarázták. Talán meglepő, de a heparin a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem véralvadásgátló képességének köszönheti anti-metasztatikus hatását, hanem annak, hogy a véráramban a tumorsejtek és a véralvadásban egyébként főszerepet játszó vérlemezkék közötti kapcsolat kialakulását akadályozza meg. A szájon át szedhető szerek ezzel a képességgel nem rendelkezvén nem fejtették ki a várt hatást.

Amikor egy tumorsejt kilép az elsődleges daganatból, és bekerül a véráramba, a sejt felületén lévő mucin molekulák összekapcsolódnak a vérben található vérlemezkékkel. A jelek szerint épp ez, a vérlemezkékből a sejtek körül képződő burok az, amely megvédi a tumorsejteket a szervezet természetes védekező rendszerétől, így teremtve meg a lehetőséget arra, hogy a kóros sejtek a test további részeiben is megtelepedjenek, és ott daganatot növesszenek. A heparin viszont azáltal, hogy ennek a buroknak a kialakulását meghiúsítja, szabaddá teszi az utat a fehérvérsejtek számára, vagyis támadási felületet teremt a tumorsejteken.

A kísérletek során az egerek egyetlen adag heparint kaptak. Ez a dózis csupán néhány órán át hat, mégis ez az idő is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy néhány héttel később megvizsgálva az egyedeket kevesebb túlélő rákos sejtet és áttétet találjanak szervezetükben. A kutatók ezt úgy értelmezték, hogy a korai vérlemezke-tumorsejt kapcsolat kulcsfontosságú a metasztázisok kialakulásában, melyet a heparin rendkívül kedvezően befolyásol.


University of California San Diego

2001. március 23.

		 

Összeállította: Szöllősi Melinda



üres
© pipacs.hu
webmester