Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Kis éji zene


Csúszómászók. A régi magyar elnevezés ezzel a rosszul csengő szóval illeti a hüllők és kétéltűek népes osztályát. A kifejezés már lassan kikopik a köznyelvből, de a helyzet nem sokat változott, a kígyó vagy varangy szavakat ma is ugyanolyan utálkozva ejtjük ki a szánkon. Ezen a rossz beidegződésen szeretne változtatni az 1986-ban alakult Varangy Akciócsoport.

Az idén folytatódik a Kétéltűek Hang Alapján Történő Monitorozása elnevezésű program, amelyben most is nagyszámú önkéntes részvételére számítanak. Az Akciócsoport már régóta tudja, hogy az emberek félelmei azzal oldhatóak a legjobban, ha alaposan, közelről ismerik meg félelmük tárgyát. Jelen esetben a békákat, amelyek sajnos, csak a mesékben élnek uralkodói életet.

A kétéltűeket persze igazán soha nem érdekelte, hogy szeretik vagy gyűlölik őket, élték háborítatlan életüket tóparton vagy réten, vagy bárhol, ahol lehetett. Számukra a nagy csapást a XX. század technikai fejlődése, modernizálódó mezőgazdasága okozta. Vizes élőhelyeiket lecsapolták, vonulási útvonalaikat ma autópályák szelik át. A kétéltűek lassan mozognak, a felfedező vágy is teljesen hiányzik belőlük, ezért inkább maradnak több millió éves otthonaikban, és próbálnak helytállni egyre szűkülő élettereiken. Ezenközben számuk rohamosan csökken, nem egy faj pedig már ki is halt. Ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk rajtuk, nagyon fontos, hogy tudjuk, hol élnek és mennyien vannak.

Tihanyi Bence rajza

A békák hang alapján történő monitorozását Észak-Amerikában találták ki, ezt a módszert adoptálta a Varangy Akciócsoport. Adott útvonalon vizes élőhelyeket kell fölkeresni, és aztán hallgatózni, milyen fajú békákat, és mekkora kórust hallunk. A fajok beazonosítását egy hangkazetta könnyíti meg számunkra, melyből már jó előre felkészülhetünk, de az egyedszám meghatározásban magunkra vagyunk utalva. Egy négyfokozatú skálát kell használnunk, amelyen a 0 azt jelenti, hogy egy békát sem hallunk, az 1 azt, hogy az egyedek megszámlálhatóak, a 2, hogy a hangok megkülönböztethetők, a 3 pedig, hogy teljes kórus énekel. Ezenkívül fontos a pontosság, ezért minden helyszínt jelölnünk kell a térképünkön, ahol jártunk. Így jövőre, ha visszatérünk az adott helyre, a hallottak alapján össze tudjuk majd vetni, nőtt vagy csökkent-e a békaállomány, mert a megfigyelésnek ez az egyik legfontosabb célja.

Az adatlapnak tartalmaznia kell a megfigyelés helyét, napjának dátumát, óráját és percét, az ég felhőborítottságát, a lég-, és vízhőmérsékletet, csapadékot, aztán a föltüntetett 12 békafaj mellé beírjuk, hogy melyikből mekkora csapatot hallunk. Ha egy megfigyelőállomáson végeztünk, mehetünk a következőhöz. A sikeres adatrögzítéshez fontos a körülmények jó megválasztása, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az esti órán, mikor elindulunk, ne le legyen túl hideg, vagy túl száraz az idő, mert akkor a békák nem szívesen szólalnak meg, ha meg nagyon fúj a szél, összemossa a hangokat. És még valami: egy helyszínt egy évben legalább háromszor fel kell keresni, hogy pontos képet kapjunk, mert a gyepi, az erdei, és a mocsári béka párzási időszaka kora tavasszal van, a többi kilencé pedig nagyjából nyár közepéig zajlik le, vagyis ekkor énekelnek igazán.

Közeleg a tavasz, a békák előmerészkednek, vegyük hát számba őket! Aki szeretne részt venni a Monitor 2000 programban, keresse meg a Varangy Akciócsoport Egyesületet Budapesten, a Pauler utca 19. alatt.


Böröcz László

2001. február 27.

         

üres
© pipacs.hu
webmester