Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Darwin leegyszerűsítései


Charles Darwin a szarvas- és ganéjtúró bogarak csápjainak kialakulását az ivari kiválasztódásban jelentkező hatékonyságukkal magyarázata, bár igazolni elképzelését nem tudta. Brit ökológusok legfrissebb kutatása szerint a csápok elhelyezkedését, és az állatok egyéb morfológiai jellemzőinek kialakulását nem igazán az élőlények szaporodását megkönnyítő haszon szabályozza, hanem az alacsony fiziológiai költség.

Az élőlények túlélésért folytatott küzdelmében az alkalmazkodásnak kitüntetett szerep jut, mint ahogy a hatékony reprodukciós stratégiák is elengedhetetlenek a fajok fennmaradásában. "Az evolúciós változásokat jellemző cserearány (trade-off) mechanizmusának pontosabb megismerése az ökológia számos problémájára adhat egyértelműbb válaszokat" - állítja Charles Godfray, a brit National Environment Research Council Centre for Population Biology igazgatója. "Az tulajdonképpen véletlen, hogy éppen a bogarakat vizsgáltuk" - folytatja. - "A legtöbb ember számára ismertek a bogarak csápjainak változatos formái, kutatatásunk eredményei mégis sokkal szélesebb körben értelmezhetőek."

Tihanyi Bence rajza

Darwin elveszítette a fonalat a ganéjtúró bogarak morfológiai vizsgálata során, és oxfordi zoológusok szerint az okozta a zavarát, hogy kizárólag az "eltúlzott szerkezetek" (mint a szarvasbogarak csápja, vagy a pávák farktollai) előnyeire összpontosított. Darwin arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ezek az impozáns függelékek kizárólag a szexualitással függenek össze, az a szerepük, hogy lenyűgözzék a meghódítandó nőstényeket, és ez főként a páva esetében elég meggyőzőnek tűnt.

Számos kutatás vizsgálta már a pávák díszes farktollainak szerepét, de a ganéjbogarak csápjaival Darwin óta nem nagyon foglalkozott senki. A ganéjbogarak egyik nemébe (Onthophagus) több mint 2000 faj tartozik, és a csápok formájának több százféle változata figyelhető meg náluk: felbukkanhatnak a fej elején, oldalt, középen, esetleg hátul, vagy akár a tor elejéből is eredhetnek. De a hihetetlen változatosság ellenére általában mindig ugyanazt a funkciót látják el: ezekkel védik meg a bogarak társukat és trágyaraktárukat. A Science folyóirat mai számában megjelent cikk szerint Darwin tévedett. "A szaporodásban jelentkező haszon talán indokolhatja a csápok nagy méretét, de arra semmiképp nem szolgál magyarázattal, hogy miért olyan sokfélék ezek a függelékek" - állítják a kutatók. A kutatócsoport vizsgálatai azt mutatják, hogy a csápok elhelyezkedése befolyásolja az állat egyéb jellemzőinek kialakulását is. A ökológusok megmérték a különleges tulajdonságok (szag, látvány, repülés) létrejöttért felelős szerveket éjjeli és nappali aktivitást mutatató bogárfajoknál. Az éjjeli bogaraknál például azt találták, hogy a csápok a szemek közelében találhatók, míg a rosszul repülőknél a szárnyak közelében helyezkedtek el. Vagyis a csápok helye és formája a nőstényeknek okozott esztétikai élménynél sokkal nagyobb szereppel bír a bogarak ökológiájában.

Ez a megközelítés sok más állat túlzó módon kialakult struktúráinak szerepére is magyarázatot adhat, de csak abban az esetben, amikor az állatok különleges morfológiai jellemzői egy időben fejlődnek ki minden egyedben a többi testrésszel. Éppen ezért, pont a páva farktollak szerepének magyarázatára nem alkalmas, mivel a pávahímek látványos tollazata utólag, a felnőtt madarakban alakul ki. Úgyhogy a pávákat illetően Darwinnak valószínűleg igaza volt.


Science

2001. február 26.

         

üres
© pipacs.hu
webmester