Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Az angolnák választása


Európa és Észak-Afrika angolnái a Sargasso-tengerre járnak ívni. Gondolhatnánk, részben azért, hogy itt frissítsék fel génállományukat. Úgy tűnik azonban, hogy a hosszú út megtétele után is az egy élőhelyen élő, így genetikailag hasonló egyedek párosodnak. Ezzel az is érthetőbbé válik, hogyan találják meg az angolnák nemzedékről nemzedékre őseik egykori lakhelyét.

Az angolnák életciklusa a tengertől egy folyóig, majd vissza a tengerig tart. Az Atlanti-óceánnak a Nyugat-indiai szigetek és az Azori-szigetek közé eső területén, a Sargasso-tengeren született angolnák a Golf-áramlattal a partok felé utaznak, majd a parti vizekben eltöltött egy-két év elteltével metamorfózison esnek át, hogy a folyók folyásával szemben haladva elérjék édesvízi élőhelyüket, ahol a következő tíz-tizenöt évüket eltöltik. Ha elérkezik az ívás ideje, szülőhelyükre, a Sargasso-tengerre vándorolnak vissza, szaporodnak, majd elpusztulnak.

Az 1920-as évek óta az európai angolnáról azt tartjuk, az ívóhelyen panmixia zajlik, vagyis az egyedek bármelyik más populáció egyedeivel párosodhatnak. Ezt az elképzelést a későbbiekben a fehérje- és a DNS-vizsgálatok is megerősítették, ugyanis a populációk között nem találtak lényeges eltérést. Kanadai kutatók azonban most egy érzékenyebb genetikai módszerrel is megvizsgálták az angolnákat, és úgy tűnik, nem hiába.

A mikroszatelliták a DNS-nek olyan szakaszai, ahol a bázispárok rövid szekvenciái egymás után sokszor megismétlődve fordulnak elő (például …ACTACTACT…). Ezen elemek hossza egyedenként nagy változatosságot mutat, mivel a monoton szakaszok másolása során könnyű elvéteni a számolást. Emiatt a mikroszatelliták kiváló genetikai ujjlenyomatnak bizonyultak. Ezen megfontolások alapján a Quebec-i kutatók 611, a Földközi-, a Balti- és az Északi-tengerbe, illetve az Atlanti-óceánba ömlő folyóból vándorló angolnát vizsgáltak meg.

A vizsgálatok a párosodó angolnák között nagyfokú genetikai hasonlóságot mutattak ki. Ennek legvalószínűbb magyarázata az időzítésben rejlik, az angolnák ugyanis nem egyszerre érkeznek a Saragasso-tenger vizeibe. Márpedig a párosodás nagyban függ attól, hogy ki van kéznél, valamint hogy ki mutat hajlandóságot; ezek nagy valószínűséggel az egyazon helyről érkező egyedek.

Az angolnák populáció-genetikájának egy brit szakértője szerint nem meglepőek ezek az eredmények, de rendkívül fontosak. Az elkülönülő szaporodási csoportok meglétének lehetősége több esetben is felvetődött már.

A most molekuláris genetikai bizonyítást is nyert "földiek" közötti párosodások nagyon jó megoldást nyújtanak arra a problémára, hogy az adaptált géneket hogyan lehet megtartani egy populációban. Elképzelhető, hogy a különböző vidékeken élő egyedekben akár a vándorlást, akár a szaporodást más-más dátumra időzíti a populációk genetikai órája. Az angolnák genetikai szintű izolációjának felfedezése hozzájárulhat az életciklusukat övező rejtély felfedéséhez, hiszen a kizárólag azonos élőhelyeken élők közötti szaporodás mellett könnyen elképzelhető, hogy az angolnák genetikusan öröklött képességek, nem pedig különleges, előttünk ismeretlen tudás birtokában választják élőhelyükül rendre szüleik távoli otthonát.


Nature

2001. február 26.

		 

Összeállította: Szöllősi Melinda



üres
© pipacs.hu
webmester