Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Gyilkos hangok


Patagónia partjainál a kardszárnyú delfinek a partra is kivetődnek, hogy zsákmányul ejtsék a kiszemelt fókát. Amikor viszont halakra vadásznak, ultrahanggal mérik be a rajok pontos helyzetét. Egyes delfinszakértők régóta feltételezik, hogy a fogascetek által kiadott alacsony frekvenciájú hangok ezen túl a préda megbénításával a zsákmányszerzés aktív eszközei is. Hawaii-i és floridai kutatók most azt állítják, videofelvételek formájában birtokukban vannak az első bizonyítékok erre a feltételezésre.

A delfinkutatás többnyire abból áll, hogy a kutatók a vízbe lógatott mikrofonokkal rögzítik az állatok által kiadott hangokat, miközben viselkedésükből megpróbálják kitalálni, mi történik ezalatt odalent. Az amerikai kutatók meggyőződéssel előadott következtetéseiket abból vonták le, hogy alacsony frekvenciájú hangokat detektáltak, mialatt a delfinek halakra vadásztak.

Azt, hogy a delfinek a halak számára legjobban érzékelhető frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, hogy megzavarják a zsákmányállatok hallórendszerét, már gyanítják egy ideje. Sikerült megfigyelni azt is, ahogy a homokban vagy a tengerfenéken élelem után kutató delfinek közepes frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, melyek hatására az ott rejtőzködő angolnák előbújnak, és kábán bolyongnak vagy kővé válnak. Ezalatt a delfinek könnyűszerrel bekebelezhetik őket.

A szakértők persze vonakodva fogadják kollégáik bejelentését. Sokukat nem lehet egykönnyen meggyőzni arról, hogy a delfinek a zsákmány lokalizálásán túl másra is használnák a hangokat. Szerintük a víz alatti világ egyelőre még oly kevéssé ismert előttünk, hogy a jelenségek értelmezésével nagyon óvatosan kell bánnunk.


New Scientist

2001. február 2.

         

üres
© pipacs.hu
webmester