Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


a témához kapcsolódó oldalak
interjú Paul Crutzen-nel a Nobel-díjas tudós életútjáról, és az ózon sztratoszférában betöltött szerepéről
001205-crutzen.htm
az IPCC hivatalos honlapja
http://www.ipcc.ch
Ártalmas ózon


Az ózon a sztratoszférában létfontosságú, hiszen hiányában az ultraibolya sugárzás behatol a légkörbe. Ugyanez a gáz a felszínhez közel azonban, furcsa módon, jelenlétével okoz gondokat, márpedig az előrejelzések szerint egyre súlyosabbakat.

Az új évszázad kezdetén az a veszély fenyeget bennünket, hogy az északi félgömb egészére ózon-szmog ül majd. Egy vezető brit légkörkémikus, Dick Derwent szerint a legfőbb gondot a városi szmogból származó ózon jelenti majd. A szakértő az ENSZ éghajlatváltozásra szakosodott kormányközi szervezete, az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) legújabb jelentése kapcsán beszélt aggodalmairól. A 2001-es évben várható éghajlati változásokat tárgyaló anyag számításai három-négyszeres felszíni ózonmennyiséget jósolnak. Az IPCC-jelentés légkörkémiai fejezetének vezető szerzőjeként Derwent figyelmeztet arra, hogy a jelenleg a városi szmog rövidéletű gázaként ismert ózon jelenléte nagy valószínűséggel állandóvá, és szinte globálissá válik.

Tihanyi Bence rajza

Az ózon a sztratoszférában létfontosságú gáz, jelenlétével az ultraibolya sugárzástól védi a földi élőlényeket, a bolygó felszínén azonban paradox módon mérgező gáznak számít. A felszínközeli ózon többnyire mesterséges eredetű, a kipufogó gázok nitrogén-oxidjainak és illékony szerves összetevőinek fotokémiai reakcióiban keletkezik. Újabb kutatások szerint az ózon bizonyos koncentráció felett elhervasztja a növényeket, irritálja a tüdőt, sokakban asztmát váltva ki. Az egy évszázaddal ezelőtti felszínközeli ózonszintet ma már csak a déli félteke eldugott helyein mérhetjük. Eközben az iparosodott országokban a kártékony gáz mennyisége meghaladja a fenti határértéket, szmog idején akár annak háromszorosát is elérheti. Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben ezek az értékek állandósulni fognak. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy ezek a jelek legalább olyan jelentősek, mint az ózonlyuk állapota, és következményeik is hasonlóan súlyosak lehetnek. A felszínközeli ózonnak a növényekre gyakorolt hatása rendkívüli módon befolyásolja a vízciklust, ezzel is súlyosbítva mind az áradásokat, mind az aszályokat.


Fred Pearce beszámolója nyomán

2001. január 29.

         

üres
© pipacs.hu
webmester