Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk



Csúsztatások a balkán szindróma megítélésében


Világszerte meglehetősen eltérő szakvélemények látnak napvilágot a 90-es évek európai háborújában használt NATO fegyverek által okozott egészségkárosodásról. Míg a megbetegedett és elhalálozott katonák hozzátartozói szerint egyértelmű, hogy az urán tartalmú lövedékek okozták szeretteik elvesztését, addig a katonai orvosszakértők úgy vélik, fölösleges a túlzott riadalomkeltés. Szerintük a gyengített urántartalom által létrehozott sugárzás "elég" csekély, az egyénekben kialakuló rákos megbetegedés, például a leukémia valószínűsége is "elég" kicsi. De hogy mit is jelent ez az "elég", azt eddig leginkább a véleményalkotók érintettsége határozta meg. Brit kutatóorvosok legfrissebb szakvéleménye szerint egyértelműen bizonyítható az urán tartalmú lövedék rákkeltő hatása.

Nagy-Britannia egyik vezető kutatóintézete a Harwell-ben található Medical Research Council. Dudley Goodhead az igazgatója annak a részlegnek, ahol a radioaktív sugárzásnak az emberi génkészletre gyakorolt hatását vizsgálják (Radiation and Genome Stability Unit). Goodhead a brit védelmi minisztérium álláspontjával ellentétben úgy véli, hogy az egykori Jugoszlávia területén szolgált brit katonák igenis kromoszóma deformációt okozó sugármennyiségnek voltak kitéve a harcok idején. "Határozottan állítom, hogy összefüggés van a csökkentett urántartalmú lövedékek alkalmazása, és a különböző rákos megbetegedések, leggyakrabban a leukémiai kialakulása között" – jelentette ki Goodhead. A védelmi minisztérium adatai szerint az egészségkárosodás nélkül elviselhető maximális sugárzás határértéke 50 milliSievert (mSv), és egy urán tartalmú lövedékkel támadó harckocsi legénysége fejenként csupán 3 mSv sugárzásnak van kitéve, ha a katona úgy három órát tartózkodik a tank belső terében.

Ugyanakkor az alkalmazott urán bomlási mértéke nem határozható meg pontosan. Az urán nehézfém, a lövedékben a pontos célzást elősegítése érdekében van jelen, biológiai veszélyességét egyrészt az anyag radioaktív bomlása okozza, továbbá néhány egyelőre pontosan még nem ismert biokémiai folyamat. Az emberi szervezetbe az urántartalmú gáz egyrészről belélegzéssel kerülhet, továbbá az emésztőrendszeren, és nyílt sebek felszínén keresztül is felszívódhat. A brit környezetvédelmi normák szerint a biztonságos urántartalom maximum 0,2 mg légköbméterenként. A hivatalos katonai álláspont szerint a katonák ennél kevesebb mennyiségnek vannak kitéve, míg valójában egy harckocsi belsejében tartózkodó tüzér másodpercenként 3 mg szabadon bomló uránt lélegez be.

"Kiemelten fontos pontosan tudni azt, hogy mekkora az az urán mennyiség, amelynek a katonák ki vannak téve a hadszíntéren" – szögezte le Brian Heap, a brit tudományos akadémia szerepét betöltő Royal Society alelnöke. A Royal Society független bizottságot hozott létre a balkán szindróma többszempontú kivizsgálására. A bizottság néhány hónapon belül elkészülő jelentésének megírásához felhasználja az iraki Öböl-háború után észlelt megbetegedések adatait is. Az Royal Society addig felkérte szakértőit, hogy mondják el véleményüket az ellentmondásosan megítélt jelenségről. A megkérdezett tudósok többsége meg van győződve a lövedékek urántartalmának egészségkárosító hatásáról.

Az urán főként sugárzó hatása miatt veszélyes, de kémiai toxicitása sem elhanyagolható. Bomlás közben alfa-részecskéket bocsát ki, melyek rákkeltő hatásúak. Minél magasabb dózisú a sugárzás, annál nagyobb a rák kialakulásának kockázata. Állatkísérletekben 20 Sv sugárzásnak kitett valamennyi kísérleti állatban tumor alakult ki.

Dudley Goodhead saját, még publikálatlan kísérleteiben azt bizonyította be, hogy akár egyetlen alfa-részecske is instabillá teheti egy sejt kromoszómáit. Ez a sejt osztódása során tovább adja ezeket az abnormális kromoszómákat, például a kromoszómatöréseket, amelyek következtében rákos sejtek jöhetnek létre.

A háborúban használt lövedékek előállításakor a radioaktív izotópok nagy részét eltávolították, a lövedék urántartalma 40 százaléka a természetes körülmények között található uránércének, de nemcsak a mennyiség számít. Goodhead szerint a csökkentett urántartalmú lövedék rákkeltő hatása még nagyobb is, mint a természetesé, és itt nem a sugárzás, hanem a nehézfém okozta mérgezésre gondolt. A mesterségesen létrehozott urán mérgező hatása révén még nagyobb eséllyel okozza a sejtek örökítő anyagának, a DNS-nek az átalakulását, mint önmagában a sugárzás. Az urán a többi ismert hatású nehézfémhez, az ólomhoz, és nikkelhez hasonlóan karcinogén. Goodhead kísérletében az egerekbe a csökkentett urántartalmú lövedék kilövése után keletkező füstfelhőben jelenlévő anyagmennyiséggel megegyező dózisú mesterséges uránt ültettek be. A kutatók azt tapasztalták, hogy az egerek vizeletével kezelt baktériumsejtekben mutáció jött létre. Goodhead tehát meg van győződve a lövedék rákkeltő hatásáról. Ugyanakkor leszögezte azt, is hogy az emberben általában évekig eltart a daganatos megbetegedések kialakulása, például Japánban Nagaszaki és Hirosima atombomba támadásai után 5–10 évnek is el kellett telnie addig, míg jelentkeztek a sugárzás okozta leukémiás megbetegedések, épp ezért különösnek gyorsnak találja a Balkánon szolgált katonák leukémiás megbetegedését. "Túl sok különböző rákkeltő környezeti hatás éri az embert egyébként is, amelyek az arra hajlamosakban leukémia kialakulását okozhatják." – állítja a kutató.


MEDLINE

2001. január 23.

         

üres
© pipacs.hu
webmester