Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


Brit agyelszívás


A sokat emlegetett agyelszívás egyáltalán nem magyar, de még csak nem is kelet-európai jelenség. A brit tudomány is súlyos szerkezeti válságban van, a kutatók elvándorlása pedig ennek a legkomolyabb tünete.

A tudósok helyzete a brit társadalomban rosszabb, mint valaha - gondoljunk csak a dioxin-botrányra, a génmanipuláció körül kialakult heves vitákra. Sok tudósember hagyja el az országot ma is. A kormány még a 60-as években olyannyira félt a szakemberek elvándorlásától, hogy a mérnökök és a tudósok számára külföldön kínálkozó álláslehetőségek hirdetéseit betiltotta. Már abban az időben felvetődött, hogy jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést kellene biztosítani, de mivel ez valójában sohasem valósult meg, az agyelszívás működött rendesen. Ma a kormány igyekszik végre valóban megoldást találni - gyakorlatiasabb megközelítéssel. Díjakat és ösztöndíjakat hoztak létre. A tudományos miniszter úgy fogalmazott, a magasan képzett szakemberekre nagy szükség van. A miniszter a British Association for the Advancemnet of Science tavaly őszi találkozóján beszélt arról, hogy szerinte nem csak a külföldre szakadt angolok, de a világ minden táján dolgozó tudósok számára vonzóvá kell tenni az Egyesült Királyságot. Egy évi 4 millió fontos összeggel gazdálkodó alapítványt hoztak létre, amely ötven kutató amerikai szintű honorálását fedezné.

Sokan azonban szkeptikusan fogadják ezt a hírt, szerintük ez csupán féltékenységet szül majd a tudóstársadalomban. Egy fiatal kutató, Colin Anrdews hasonló véleményének adott hangot, szerinte ennél sokkal többet kell tenni, ha meg akarják nyerni a kezdő szakembereket. Andrews nem állítja, hogy a kutatók élete az Egyesült Államokban fenékig tejfel volna, sőt, az állásokat nehéz elnyerni, az anyagi támogatás rendszere rendkívül bonyolult, de ha az ember egyszer képes megszerezni egy pozíciót, akkor további támogatásokhoz is hozzájuthat.

A britek számára a legnagyobb kihívást éppen az Andrews-hoz hasonló, karrierjüket kezdő, frissen doktori címet szerzett kutatók megnyerése jelenti. Andrews saját bevallása szerint eltöltött néhány frusztráló évet a brit egyetemi rendszerben, mire elhatározta, hogy a bizonytalanságot, a nem megfelelő adottságokat hátrahagyva az Egyesült Államokba megy dolgozni. Márpedig a példáját egész generációk követhetik, Angliában ugyanis ma közel 30 ezer posztdoktori helyet töltenek be a húszas-harmincas éveikben járó kutatók, megalázóan alacsony fizetésért, rövid távú szerződésekkel a zsebükben.


David Bradley
		 

Összeállította: Szöllősi Melinda



üres
© pipacs.hu
webmester