Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


a témához kapcsolódó oldalak
a FAO hivatalos oldala
http://www.fao.org
a CGIAR hivatalos oldala
http://www.cgiar.org
az International Biodervisity Observation Year hivatalos oldala
http://www.nrel.colostate.edu/IBOY
Veszélyben a világ magbankjai


Elképzelhető, hogy az idei évben a világ egyik legnagyobb értéket képviselő köztulajdona, az élelmezésben fontos szerepet játszó félmilliónál is több hagyományos növényfajta az árverésen legtöbbet kínáló vásárló kezébe kerül. Történik mindez akkor, amikor a táplálékhiány újra a vezető hírek közé tartozik. Ha ez valóban bekövetkezik, félő, hogy a változás hosszú távon újra éhínséghez vezet, persze csak a világ legszegényebb országaiban. Ezek a figyelmeztetések az ENSZ élelmezéssel foglalkozó szervezetének, a FAO-nak a legfrissebb előrejelzései nyomán fogalmazódtak meg, mely szerint az utóbbi években első alkalommal, a biztonsági tartalék értéke alá esett a gabonakészlet. A Föld gabonatermelése 2000-ben mindössze 0,3 %-kal növekedett, ami az 1,5%-os népességnövekedést messze alulmúlja. A FAO a krízis csökkentésére máris csúcstalálkozót hívott össze ez év végére. Kétség sem fér hozzá, hogy a magbankok tulajdonlásának kérdése a legfontosabb programpontok között áll majd.

A 80-as évek elején született egy nem hivatalos megállapodás a világ majd minden nemzetének részvételével. Ennek értelmében az országok megegyeztek abban, hogy nemzetközi magbankokban helyezik el az élelmezésben használt fajok és fajták mintáit. Ez a majd 600 ezer hagyományos növényfajtát tartalmazó bázis a CGIAR felügyelet alatt áll. Az egyezményt elfogadó államok a magbankok létrehozásához abban a tudatban járultak hozzá, hogy cserébe mindenki számára előnyös módon, bármikor hozzájuthatnak a tudósok által kifejlesztett új fajtákhoz. A dolog működött is. Az új fajták sorra érkeztek a laboratóriumokból, a tudósok szabadon, megszorítások nélkül dolgozhattak, felhasználva a páratlan magbank lehetőségeit. A 80-as és 90-es évek között sikerült is tartani a lépést a világ népességének növekedésével.

Az utóbbi öt évben azonban bomlásnak indult az önkéntes megállapodás. A biotechnológia korának eljövetele sok országot meggyőzött arról, hogy valóságos bőségszarun ülnek, és megszüntették a magbankkal való kapcsolatukat. Néhány nagy cég kivonta magát az egyezség alól, amely pedig szabad hozzáférést biztosított számukra a forrásokhoz, mások pedig sürgették a szabadalmakon alapuló privatizációs rendszer kialakítását. Hogy csírájában fojtsák el ezt a folyamatot, hat éven át küzdöttek a kormányok egy új megállapodás kidolgozásán. Tavaly augusztusban Teheránban úgy tűnt, sikerrel. Három hónappal később azonban az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland visszakoztak, mondván, hogy az új egyezmény nem fér össze a WTO szabadkereskedelmi szabályaival. Februárra várható a legújabb egyezkedési kísérlet eredménye. A cél legelőször is az, hogy a FAO következő, novemberi találkozójára valamilyen megállapodás szülessen. Ha ez nem sikerül, a rendszer összeomlik, a magbank vagy magánkézbe kerül, vagy visszakövetelik az eredetileg adományozó országok. Az eredménytelenség következményei nagyon súlyosak lehetnek.

Vannak, akik szerint a privatizáció kívánatos volna, hiszen a profittól hajtva csak még virágzóbbá tenné a kutatásokat. A növényfajták tulajdonlása feletti jogi viták azonban könnyen megakaszthatnák ezt a folyamatot. A mai modern növényfajták már számos, más-más országokból származó géneket tartalmaznak, így azok hovatartozását lehetetlen eldönteni.

A mezőgazdasági növények biodiverzitási krízisét jól jelzi az a szám, mely szerint évi 2 %-os rátával, a trópusi esőerdőkénél kétszer gyorsabban tűnnek el az utóbbi negyven évben helyileg kitenyésztett, a magbankokba soha be nem került fajták. Kína egyedül kétezer rizsfajtát veszített el az utóbbi harminc évben. A tervek között szerepelt az is, hogy a rászoruló országok támogatást kapnak a fajok megőrzéséhez. Sürgető szükség van a megoldásra, hiszen a mezőgazdasági biodiverzitás leromlása éppen azokban az országokban a legfokozottabb, ahol a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él. A folyamatos genetikai utánpótlás hiányában nehéz lesz megoldani a következő generációk élelmezését. És minthogy 2001. a Nemzetközi Biodiverzitás Megfigyelés Éve (International Biodiversity Observation Year), enyhén szólva groteszk lenne, ha eközben passzívan szemlélnénk, ahogy magánkézbe kerülnek bolygónk legfontosabb növényei.


Fred Pearce
		 

Összeállította: Szöllősi Melinda



üres
© pipacs.hu
webmester