Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk
Elefántrokonok


Lehet, hogy az elefántok sosem felejtenek, arra viszont minden okuk megvan, hogy felmenőikkel kapcsolatban kétségeik legyenek. A jelek szerint az afrikai elefántok közelebbi rokonságban állnak a kihalt mamutokkal, mint az indiai elefántokkal. A londoni kutatók tanulmánya azért odáig nem merészkedik, hogy teljes bizonyossággal nyilatkozzon a legnagyobb szárazföldi emlősök örökségéről.

Tihanyi Bence rajza

A tavalyi szibériai gyapjas mamutleletből kivont tizennégyezer éves DNS-minták és a ma élő elefántokból nyert molekulák összehasonlító elemzését a kutatók a közös gének alapján végezték el. Analízisük kiindulópontja az a feltevés, hogy minél nagyobb a hasonlóság a szóban forgó génekből álló kódban, annál közelebbi a rokonság. A háromféle számítógépes elemzés mindegyike azt az eredményt hozta, hogy az afrikai elefánt közelebbi rokona a mamutnak, mint az indiai elefántnak.

Ez a bejelentés azért is különösen érdekes, mert korábban a csontvázak összehasonlítása éppen az indiai elefánt és a mamut közelebbi rokonságát állapította meg. A londoni kutatók véleménye szerint ezt az eredményt vagy a nem reprezentatív jellegek összehasonlítása magyarázza, vagy a konvergenciának, vagyis annak a jelenségnek a figyelmen kívül hagyása, amikor egymástól függetlenül hasonló tulajdonságok jelennek meg egymástól már elvált törzsfejlődési csoportok evolúciója során. A korábbi anatómiai elemzés adatbázisát újra feldolgozva a kutatók saját elméletüket megerősítő eredményeket kaptak. Ezzel ugyan nem zárhatják ki teljes bizonyossággal a hagyományos elképzelést, de annyi bizonyos, hogy csak az egyik lehet igaz. Egy korai elefántokkal foglalkozó, a hagyományos elméletet elfogadó amerikai szakértő, Bill Sanders fontosnak tartja, hogy kollégái ezzel a tanulmánnyal felhívták a figyelmet arra, hogy a csontvázak összehasonlításakor milyen jelentősége lehet a konvergencia figyelmen kívül hagyásának. Amikor úgy 7 millió éve, a késői miocénben a füves puszták területe jelentősen megnőtt, a különböző kontinenseken élő elefántok fogai a leleteken is jól azonosítható módon alkalmazkodhattak a táplálkozásban bekövetkező változásokhoz. Mégis egyszerűbb volt a paleontológus szerint azt feltételezni, hogy ezek a jegyek egyszer jelentek meg, mint háromszor, egymástól függetlenül. Sanders azt mondja, a molekuláris biológusoknak és a paleontológusoknak újra elő kell venniük a fosszíliákat.


Proceedings of the Royal Society of London
         

üres
© pipacs.hu
webmester