Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk


a témához kapcsolódó oldalak
az Acamprosate-ról
http://www.aafp.org/
afp/990301ap/
clinical.html
a Naltrexone-ról
http://www.med.upenn.edu/
~recovery/pros/
nalnews.html
az Ondansetron-ról
http://www.glaxowellcome.com/
pi/zofran.pdf
a Methadone-ról
http://www.methadone.org
a Vigabatrin-ról
http://www.pet.bnl.gov/
Vigabatrin.html
az Antabuse-ról
http://www.mentalhealth.com/
drug/p30-a02.html
Drogokkal a drogok ellen


Az emberi viselkedés egyre többféle megnyilvánulására tekintenek úgy a szakemberek, mint kémiai vagy lelki kényszer következtében véghezvitt cselekedetekre, amelyek nyomán függőség alakul ki, és egyre nehezebb lesz lemondani róluk. A klasszikusnak számító alkoholizmus és kábítószer-függőség kezelése mellett a gyógyszeres leszoktatás lehetőségét ajánlják kóros étkezési, vásárlási és alvási szokások, a túlzásba vitt szerencsejáték, a rögeszmés szerelmi késztetés, a kockázatkereső magatartás, a dohányzás és a kleptománia ellen is. A Pipacs alábbi összeállításában a leszoktató drogokról lesz szó.

Az addiktológiával foglalkozó szakemberek évekig csak ábrándozhattak arról, hogy olyan gyógyszerek állnak majd rendelkezésükre, amelyekkel a fizikai függőség felszámolható, a leszokni vágyó szenvedélybetegek elvonási tünetei csökkennek, vagy akár teljesen megszűnhetnek. Napjainkban már számos ilyen szer hozzáférhető. Az alkoholfüggőség ellen világszerte gyakran alkalmazzák az Acamprosate-ot és a Naltrexone-t, krónikussá vált súlyos alkoholizmus kezelésére az Ondansetron-t. A heroin okozta elvonási tüntetek ellen Buprenorphine-t, és Methadone-t adnak, kokainfüggőknek Vigabatrin-t és Baclofen- t. Míg a gyógyítás legtöbb területén a gyógyszerek azt a célt szolgálják, hogy a beteg jobban érezze magát, addig a függők kezelésénél ez az utolsó szempont. A fogyasztókat az motiválja, hogy szenvedélyük kielégítése örömtelibbé, elviselhetővé teszi életüket, ezért a gyógyszereknek sokak szerint ez ellen kell hatniuk. A gyógyulni vágyó függőknek tehát el kell utasítaniuk a kellemes megoldásokat. Bár a kutatások azt bizonyítják, hogy a szenvedélybetegek általában kevésbé örömteli életet élnek, mint mások (gyakori depresszió, gyerekkori traumák), mégis a közvélemény hajlamos önző és élvhajhász személyként kezelni őket. Ezért aztán a korszerű gyógymódok szükségességét a moralizáló környezet nem szívesen látja be. Vagy ha már ellátásban részesülnek a függők, a legtöbb kívülálló úgy érzi, inkább büntetést, semmint megértést érdemelnek. Valami olyan szert, amitől igazán pocsékul érzik majd magukat.

A leszoktató gyógyszerek alaptípusa az Antabuse néven 1948-ban forgalomba hozott készítmény volt, amely halállal, de legalábbis nagyon súlyos rosszulléttel fenyegette a szerrel párhuzamosan alkoholt fogyasztó embereket. Ezért csak az igazán komoly leszokási szándékkal rendelkező alkoholisták vették be a gyógyszert, az ingadozók inkább az italt választották. Az Antabuse jól képviselte a leszoktató szerekkel szembeni konzervatív elvárásokat: ha az Antabuse-ra ittak, a büntetés nem maradt el. Joseph Volpicelli, a University of Pennsylvania Health System vezető kutatója szerint: "az alkoholról való leszokás önmagában kedvező hatással van a társadalmi helyzetre. Először is, ha valaki nem iszik, nem lesznek alkoholproblémái. Másodszor az italról való teljes lemondás bizonyítja az illető komolyságát. Ha valaki egy olyan dologról mond le, amit eddig minden másnál jobban értékelt, az szilárd, és következetes jellemre utal, növeli mások szemében az illető társadalmi hitelét." Volpicelli és munkatársai fejlesztették ki 1994-ben a Naltrexone néven ismerté vált Antabuse-t felváltó készítményt, amely más támogató terápiákkal együtt alkalmazva 50 százalékkal csökkenti az alkoholelvonás tüneteit. Hatására a fogyasztó a gyógyszert bevéve kevésbé bírja az italt, már egyetlen pohártól kiüti magát, és ezért nem bír többet inni. Az orvosokat éppen ez az egy pohár italt megengedő hatás aggasztja, mivel így az alkoholista nem fog a teljes absztinenciára törekedni.

A University of Minneapolis orvosainak legfrissebb kutatási eredményei szerint a Naltrexone alkalmazása hatásos a kleptománia gyógyításában is. A Naltrexone opiát-antagonista (hatása az opiáttartalmú drogokkal ellentétes), hatóanyagai blokkolják azokat az agyi receptorokat, amelyekben az örömérzést kiváltó vegyi anyagok keletkeznek. A kutatást vezető orvos, John Grant szerint először alkalmaznak gyógyszert a kleptománia gyógyításában. Ennek a meglehetősen ritkán előforduló pszichiátriai betegségnek a hatására a páciens olthatatlan vágyat érez arra, hogy bizonyos tárgyakat eltulajdonítson. Ez hihetetlenül feldobja őt, utána azonban olyan mélyrepülés következik, amelynek nyomán a kleptomániások gyakran öngyilkosságot kísérelnek meg. "A kleptomániás betegek életét nagyon megnehezíti szenvedélyük" - állítja Grant. "Legtöbbször nagyon szégyenlik magukat. Úgy érzik, jellemhiba okozza tolvajlásaikat. Sokan közülük nem mernek orvoshoz fordulni, éppen a szégyen miatt." A betegek reakciója nem véletlen, hiszen csak az elmúlt két évtizedben tekintik a kleptomániásokat betegnek, korábban inkább bűnözőként kezelték őket, annak ellenére, hogy a betegség tünetei már évszázadok óta ismertek. A pszichiáterek becslése szerint a bolti tolvajlások körülbelül 20 százalékát kleptomániások követik el, akik a népesség 0,5 százalékát alkotják. Grant a kutatáshoz kísérleti alanyokat újsághirdetésben keresett "bolti tolvaj kerestetik" címmel, és 20-30 valóban kleptomániás betegre akadt ezen az úton.

A szenvedélybetegek gyógyításával foglalkozó szakemberek között sem számít egyelőre még elfogadhatónak a részleges absztinenciára való törekvés, a fenntartó kezelések alkalmazásának jogossága. Éppen ezért a naltrexone-t még a szakmai körökhöz tartozók sem szívesen adják betegeiknek, mert alkalmazása mellett mérsékelt formában folytatható a szenvedély. A szer az örömérzetért felelős agyi receptorok blokkolásával csökkenti a mesterséges élményt erősségét. Ez akár büntetésnek is tekinthető, de mivel a gyógyszerre rá lehet inni, a szakemberek túl enyhének találják a bűntető hatást. A társadalmi elvárások sokkal kevésbé részesítik előnyben azt a gyógyszert, amely mellett jól érezheti magát a leszokni vágyó szenvedélybeteg, mint azt, amely rossz közérzetet okoz neki. Ez pedig arra utal, hogy még mindig nem egyértelmű a közvélemény számára, de a szűkebb szakmai közegben sem az, hogy vajon jellemhibáról, vagy betegségről van-e szó.

Egy másik új, az alkoholizmus gyógyítására használt szert, az Acamprosate-ot Európában fejlesztették ki a gyógyszerészek, és eddig már 1 millió beteg részesült belőle. Alkalmazásával teljes absztinencia érhető el, ezért kedvező a píárja. Az Acamprosate csökkenti az agyi aminosav jellegű ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) kiválasztásának mértékét. Ezek a neurotranszmitterek a rendszeres alkoholfogyasztás során túltermelődnek az agyban, mivel az alkohol kibillenti egyensúlyából az agyi ingerületátvivő anyagok rendszerét. Az Acamprosate leginkább a súlyos elvonási tünetektől szenvedő, akut alkoholistákon segíthet.

2000 nyarán a University of Texas Health Science Center kutatói egy új szert kezdtek alkalmazni, amelyet azoknak az alkoholbetegeknek fejlesztették ki, akik nagyon fiatalon lettek az alkohol rabjai. A Bankole Johnson és munkatársai által kikísérletezett Ondansetron csökkenti a hányingert, hatásmechanizmusa azon alapul, hogy blokkolja az agy szerotonin receptorait, nevezetesen az 5ht3a receptort. A fiatal korban alkoholistává lett emberek esete amúgy is különleges figyelmet igényel, mivel az ivás a még kialakulóban lévő személyiségre sokkal pusztítóbb hatású, mint egy felnőtt emberre. Akik már kamaszkorukban rászoktak az italra, sokkal hirtelenebb természetűek, gyakran antiszociális magatartásúak, és hajlamosabbak abbahagyni az elvonókúrát. Ebben a célcsoportban az Ondansetron alkalmazásának hatására egyötödük vált absztinensé. A Ondansetron-Naltrexone kombinált kezelés még ennél is hatásosabb. Mivel a depresszió és az agresszív magatartás nagyon gyakran az agyi szerotonin rendszer zavarára vezethető vissza - és így van ez az alkoholizmus esetén is -, ezért nem meglepő, hogy olyan gyógyszerek, amelyek szintén erre a rendszerre hatnak, segíthetnek az alkoholizmus leküzdésében.

Tény, hogy a szenvedélyek betegségként való elfogadása azért is nehéz, mert legtöbbször nem orvosok, hanem egyházi szervezetek, pszichológusok, szociális segítők irányítják a függők leszoktatását, gyógyítását. Nemzetközi szinten az addiktológia tudománya leginkább a heroinfüggők esetében hajlandó elfogadni a leszoktató drogokat. Bár Magyarországon éppen most kezdték el korlátozni a metadon-kezeléseket, a fejlett nyugati országok szakemberei már belátták, hogy a heroinfüggőség leghatékonyabb gyógymódja a metadon-kúra. Alkalmazása biztosítja az opiátfüggők számára azt a komfortérzetet, amelyet a heroinfogyasztással megszoktak, viszont csökkenti az anyag illegális beszerzésével járó bűnözést, és a bizonytalan tisztaságú heroin okozta egészségügyi kockázatot. A Methadone rendszeres fogyasztásával a junkie-k tiszta tudattal dönthetnek arról, hogy valóban le akarnak-e szokni, vagy szabályozottan, de fent kívánják tartani a függőséget. Mivel a Methadone hatása nem büntető jellegű, és az illető opiátfüggősége is megmarad, a Methadone-t fogyasztó stigmatizáltsága nem szűnik meg annak ellenére, hogy normális életvitelre képes tagjává válik a társadalomnak. A Buprenorphine egy szokatlan összetételű opiáttartalmú szer, kevert hatása van az agyi opiátreceptorokra. Alacsonyabb adagokban opiátellenes hatást vált ki, mint a Methadone, magasabb dózisban viszont a Naltrexone-hoz hasonló opiát-receptor blokkoló hatású. A Naltrexone is elfogadott az opiátfüggőség kezelésére, de mivel nincs a Methadone-hoz hasonló szorongáscsökkentő hatása, a szakemberek ritkán alkalmazzák.

A kokain fronton nemrég egy epilepszia ellenes szer, a gamma-vinil-gaba (Vigabatrin/Sabril) került előtérbe, mint leszoktató-szer. Kanadai kutatók állatkísérleteikben megfigyelték, hogy a gyógyszer csökkenti a laboratóriumi patkányok kokain utáni vágyát. A vigabatrin feltehetően megnöveli a GABA (gamma-amino-vajsav) nevű neurotraszmitter mennyiségét az agyban, és ez valószínűleg megszünteti a kokainéhséget azzal, hogy csökkenti egy másik agyi ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődését, amely az örömérzet kifejlődésében és átélésében játszik szerepet. Egy másik, szintén a GABA-rendszerre ható gyógyszer, a Baclofen kifejlesztése is folyamatban van.

Minden olyan leszoktató gyógyszert, amely hatásában kellemes - annak ellenére, hogy esetleg nagymértékben javítja az életminőséget -, kétkedéssel fogad a társadalom. Míg egy olyan új gyógyszer megjelenését, amely csökkenti például egy baleset következtében fellépő fájdalmakat, mindenki lelkesen fogad, addig a depresszió vagy a kábítószerfüggőség ellen kifejlesztett szerekre hajlamosak úgy tekinteni az emberek, mint valami luxus könnyítésre.


Washington Post, UPI Science News, The Guardian

         

üres
© pipacs.hu
webmester