Pipacs
korábbi cikkeinklegújabb cikkeinka pipacs.hu készítőitudományos-fantasztikus sorozatunk

ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal


ebihal

Privátdzsungel - tavalyi emlék


Évekkel ezelőtt átmeneti időre valahogy hozzám került egy válóokként megjelölt, de azért nem túl nagy létszámú kétéltű- és hüllőgyűjtemény egy része. Azt a házasságot a kígyók, békák elajándékozása sem menthette meg, mindenesetre a kirgiz teknős, a békák és a gőték nálam ragadtak. A teknős végül is jól elvan, ilyenkor egy avarral bélelt dobozban alszik a pincében tavaszig. A gőtéket még a teljes napfogyatkozás előtt sikerült visszavadítani. A békák közül már csak egy távol-keleti eredetű unkával, Zsolttal élek együtt.

Kapcsolatunk elég hűvös, és nyirkos. Megígértem neki, hogy a IX. kerületnél természetibb környezetbe költöztetem. Felsőtárkányra gondoltam.

Tihanyi Bence rajza

Sajnos rosszkor, mivel jelenleg ismeretlen eredetű járvány pusztít a felsőtárkányi nyílméreg békák között. A nőstények rendben lerakták a petéket, ahogy évek óta szokták, de a kikelt ebihalak már túl gyengék ahhoz, hogy felkapaszkodjanak három centiméteres apjuk neonzöld csíkos hátára. Az egyetlen magyar tenger- és trópuskutató zoológus, Regős János káromkodik. A legyengült ebihalakat karanténba helyezi. "Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez az egész. Valamelyik reggel iszonyú bűzt éreztem, és vagy harminc Dendrobates tetemet gyűjtöttem össze. Mind növendék béka volt, ezek már itt fejlődtek ki. A szülők szerencsére megmaradtak, ők még az eredeti Costa Rica-i generáció leszármazottai, petéznek is rendesen, de egy ideje az ivadékok már nem bírnak kifejlődni." - magyarázza. Pedig ideális trópusi esőerdei körülmények között ívtak idáig a békák az Eger melletti 3000 lakosú faluban. Az üvegfalú garázsépületben létrehozott dzsungelben burjánzanak az őserdei növények: kúszó indák, fán függő broméliák, a cirkofűtés egész évben 20-30 fokos meleget ad, és gyakran esik az eső. Középen patak folyik, a valahonnét felülről érkező vízzuhatag kis tóban gyűlik össze, és az idén 20 kiló banán érett be. Figyelem a szürke műanyagrekeszekben enerváltan úszkáló ebihalakat, az egyiknek már négy lába van, ez külön rekeszbe kerül. A tóban csak a perui halak maradtak.

Regős János néhány éve települt vissza Magyarországra, hazatérése előtt a Basel-i Állatkert zoológusaként a tengerek élővilágával foglalkozott. A 60-as években emigrált Svájcba, ahol a gyógyszeriparban helyezkedett el. A svájci gyógyszergyáraknak akkoriban szinte csak annyi köze volt a trópusokhoz, hogy bizonytalan hatású szintetikus szereik emberi kipróbálását Közép-Amerikában végezték. Regősnek ez nem volt teljesen rendben, bár a részletekről nem szívesen beszél. Nicaraguába ment tanítani, a szandinista rezsim alatt megüresedett egyetemi posztok egyikére, és ott is maradt vagy 5 évig. Ezalatt megírta spanyolul első trópusi ökológia könyvét. Expedíciói során többek közt Peruban, Costa Ricában, Borneón, és Madagaszkáron kutatott békák után. A Peruban töltött időszak tapasztalataiból német nyelven írt Zöld pokol című könyvét az Akadémiai Kiadó is megjelentette a 80-as években, oroszul.

Regős János tavaly, húsz év után először visszatért eredeti kutatási helyszínére Peruba, és azt tapasztalta, hogy azon a részen korábbi aggodalmai ellenére az őserdő sűrűbb, mint valaha. "Lehet, hogy a drogmaffia, amely korábban minden gazdasági tevékenységet, így a szarvasmarha tenyésztést is kézben tartotta, vagyis a legelők létrehozása miatt érdekelt volt az erdőirtásban, egyre inkább a sűrű, érintetlen vadon fenntartására törekszik, mert az jól elrejti a helikopteres rendőrök elől üzemeiket és búvóhelyeiket." - mondja Regős, és közben banántáptalajt készít a gyümölcslegyeknek. A muslicák egy része kiszabadul a tenyészdobozból, de nem gond, mert elrepülni úgysem tudnak ezek a szárnyatlan mutánsok.

Kezdődik az etetés. Először a levelibékák kapnak muslicát, aztán előjönnek a zöldből a megmaradt nyílméreg békák. Az iguánák (leguánok) nem mutatkoznak, őket Regős már vagy két éve nem látta, de valószínűleg jól vannak, erre utal a leveleken megfigyelhető ürülékük formája és színe. Ezeket a nyomokat házigazdám rendszeresen letörli, hogy mindig észrevegye a frisseket. A nyílbékák eredeti színei megmaradtak, bőrük váladéka azonban nem halálosan mérgező, mint természetes élőhelyükön, mert az állandó méregtermeléshez speciális táplálékra, egy adott trópusi hangyafajra van szükségük. A tápláléktücskök az üvegházon kívül, a családi ház egyik szobájában laknak, mert nem bírják a párát.

Végül is unka Zsoltot az ismeretlen fertőzés miatt nem hagytam ott az édenben. De már bánom, mert egy hétre rá kiszökött a terráriumból és véletlenül agyontapostam.


virág
         

üres
© pipacs.hu
webmester