Szenes Zsuzsa
......
(1931-2001)


SZENES Zsuzsa textilművész
(Bp., 1931. jún. 2.-Bp., 2001. okt. 27.)
1951-55: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Rozs Endre, Jets György.
1974: Munkácsy-díj;
1986: érdemes művész. A Széchenyi Művészeti Akadémia tagja. Az 1968-ban alakult -Prizma 13 csoport alapító tagja, a csoport minden kiállításán részt vett. A Velemí Textílművészetí Alkotóműhely szervezője és tagja (1977, 1983). A pályakezdés idején nyomott anyagai és tervei az időszak divatos geometrikus, ornamentikus díszítését " Szenes Zszsa figurálisra cserélte: ismétlődő játékos figurák, tájképrészletek alkották anyagai mintáit. 1959-62 között a Komplex Textilstúdióban dolgozott Hübner Arankával, Szilvitzky Margittal, Szabó Mariannal. Függönyöket, egyedi szöveteket tervezett. A 60-as évek elejétől grafikákat készített, kapcsolódott ahhoz a groteszk, ironikus, burjánzó formákat alkalmazó vonulathoz, melyhez Gross Arnold, Gyulai Líviusz vagy Gácsi Mihály tartozik. Apró rekvizítumok, babák, szobabelsők, órák, növények, bútorok sorakoztak lapjain. A grafikai motívumkincs, a vonalas, csipkeszerű rajzolatok a 60-as évek végén rendkívüli természetességgel jelentek meg eredeti műfajában, a textilben. Első gyapjútűzéses technikájával készített faliképét, az Életfát 1968-ban a Textil falikép 68 c. kiállításra készítette. A következő évtized ennek a technikának a kibontakozását hozta, a formavilág a grafikáin megteremtetten túl (Virágot szagoló nő, 1968; Fogadó, 1972), egyre erőteljesebben a vegetációs formák felé tolódott (Füvek, 1970; Harmat, 1971; Zöld gyökér, 1972). A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége textilszakosztályának vezetőségi tagjaként jelentős szerepe volt a textilművészet intézményeinek megújításában, a szombathelyi textilbiennálék és a velemi textilműhely létrehozásában. A 70-es évek közepétől kezdve szellemi és gyakorlati szervezője volt az új textiles mozgalomnak, amely a textilművészet technikai és formai megújításán túl a kortárs képzőművészet legfontosabb irányainak hazai megteremtője is volt: a konceptuális művészet, land art, environment, installáció többek között Szenes Zsuzsa munkássága révén kapott létjogosultságot idehaza. Szenes Zsuzsa korábbi technikai eszköztárát - gyapjúhímzés - változtatás nélkül megtartva olyan tárgyakat, tárgyértelmezéseket hozott létre, ahol a mű új, átlényegített, konceptuális szférába emelkedő alkotássá vált. Ami korábban használati tárgy volt, most dísz - kihímzett gázálarc - vagy a Hideg ellen általában ugyancsak gyapjúhímzés technikájú csíkos katonai őrbódé létrehozásával olyan gondolat-érzés együttest tudott megfogalmazni, melyek már túlmutattak a textil "alkalmazott műfaján" és kifejezetten nagyművészeti szándékúak. Az eredeti funkcióitól megfosztott textilobjektekkel, majd pedig a kőszegi kiállításán (1976) bemutatott Csomagterv, és a Huzat címet viselő installációjával egyértelműen képzőművészeti tárgyakat teremtett. Az 1977-es velemi műhelyben készült Cella (Enteriőr, exteriőr) ennek a konceptuális fejlődéssornak fő műve. Egy szűk cella, benne ágy, asztal, szék, a falak és tárgyak zsákvászonnal borítottak. Az egyik falat teljesen elfedi egy tájban álló, a szoba felé hátat fordító alak fotója: a külső és belső viszonya, a burkolás, elrejtés sokértelmű műtárgyat hozott létre. Szenes Zsuzsa több akciót (performanszot) is készített Velemben (1977, 1983), melyek a természet és textil kapcsolatával foglalkoztak. A 70-es évek végén több, a műfaji határokat átlépő csoportos kiállításon (Textil a textil után, 1979; Textil, textil nélkül, 1979). Szenes Zsuzsa fotómunkákat mutatott be. Alma Mater cÍmmel, az Iparművészeti Múzeum "Téralkotás tárgyformálás" sorozatában egykori iskolájának " Magyar Iparművészeti Főiskola - építészeti terét leplekkel alakította érzelmes environmentté (1980). Grafikai munkássága az experimentális textil tevékenységgel párhuzamosan zajlott, de annak formai és szellemi tanulságainak beépítésével. Az 1983-as Határon c. akciójának tárgyai és formái megjelennek grafikal lapjain is. Szenes Zsuzsa a textilművészet hazai megújításának legfontosabb alkotója, szellemi és gyakorlati vezetője volt.
(Forrás: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon)