Sugár Gyula
......
(1924-1991)



SUGÁR Gyula festő
(Dunaföldvár, 1924. aug. 2.-Bp., 1991. jún. 25.)

Budapesten tanult, 1948-ban ösztöndíjjal hosszabb időt Olaszországban töltött, és 1951-ben végzett Bernáth Aurél és Domanovszky Endre növendékeként. Ezt követően egy ideig Rabinovszky Máriusz tanársegédje a főiskola művészettörténeti tanszékén. A "Négyesfogat" néven ismert művésztársaság tagja Jánossy Ferenccel, Nuridsány Zoltánnal és Orosz Gellérttel. 1949-ben már közösen állítanak ki a Fényes Adolf teremben. "A négyesfogat nekiiramodott, de a szocreál megállította." jellemzi pályakezdésüket Frank János Új Művészet-beli cikkében (1992/1), majd így folytatja a festőbarát méltatását: "Játszom a gondolattal, mi lett volna, ha Sugár, a maga idejében, főiskolai festő-tanárként működik: ennek a sziporkázó egyéniségnek a kisujjában volt minden fortély, titok. Fáradságosan, körülményesen festett, ám alaptulajdonsága, a bravúros fölény, átsütött kompozícióin. A negyvenhez közeledett, amikor 1962-ben első önálló kiállítást kapott...."
A közben eltelt több mint tíz évben, és később is, a hivatalos művészeti közélet helyett inkább a baráti és családi kört választja, 1949 óta barátai közt tudhatja például Mándy Ivánt, akinek írói világával festészete több ponton is rokonságot mutat. Az 50-es és hatvanas évek belvárosi utcaképeit csendéletek követik, majd a 70-es évek elejétől képein a kor jellegzetes alakjai bukkannak fel expresszív torzulásokat mutatva, csendes szürrealizmusba ágyazottan, sokszor a képbe írt szövegek környezetében. A modernség álarca mögül előtörő démoni jegyek minden ijesztőségük ellenére is kapnak valamiféle ironikus jelleget, szkeptikus felhangot, talán éppen a látvány korhozkötöttsége által.
Topor Tünde

1973: A Képcsarnok pályázatának III. díja.
1974: Elnyerte az egri Akvarell B. I-díját.
1975: Ezüstgerely-díj.
1976: A Kulturális Minisztérium különdíja, Debrecen m.-i jogú város tanácsának díja. 1947-ben Rómában mutatkozott be először kiállításon, majd rendszeresen kiállított a hazai csoportos tárlatokon. A 60-as évektől városképeket festett, majd csendéleteket. Az évtized végén a görög-római mitológia felé fordult érdeklődése: alakjai különféle emberi archetípusokat jelenítettek meg. Képi világa egyszerre közelített az expresszionizmus és egyfajta neo-szürrealizmus felé. A 70-es évektől különös, hibrid lények - pl. egy hattyú, egy férfi és egy nő részeiből összegyúrt teremtmény - népesítik be kompozícióit. Ezekből a töredék-szerű részletekből összeállított lények mellé néhány rejtélyes értelmű feliratot, mozaikszavakhoz hasonló betűkombinációt festett képeire. Ezek a csapongó fantáziájú, de szorongásos hangulatú festmények alkotják életművének legjelentősebb műcsoportját. Olajképein kívül nagyszámú akvarellt készített, és grafikai termése is jelentékeny. Sokszínű művész volt. Foglalkozott fotómontázzsal, alkotott plasztikákat, mobilokat és gobelin-terveket is.
Kortárs Művészeti Lexikon

Egyéni kiállítások:
1949: Fényes A. T. [Jánossy Ferenccel, Nuridsány Zoltánnal, Orosz Gellérttel];
1962: Fényes A. T.;
1969: Csók I. Galéria;
1971: Képcsarnok, Szeged;
1976: Műcsarnok, kamaraterem; Egry T., Nagykanizsa;
1979: Képcsarnok, Pécs;
1981: Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd;
1983: Csók I. Galéria;
1993: Mítoszok és démonok, Budapest Galéria

Válogatott csoportos kiállítások:
Magyar Képzőművészeti Kiállítások (Műcsarnok); Egri Akverellb.-k; Balatoni Nyári Tárlatok (Balatoni Múzeum, Keszthely);
1949: Magyar Ifjúsági Képzőművészeti Kiállítás [VIT], FK;
1964: Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum;
1971: Vadászati világkiállítás, Műcsarnok;
1973: Kortárs festők Budapestről, Csontváry T.;
1979: Nemzetközi Művészeti Vásár, Bázel [CH].